ADALÉK ANYGOK
Mindenkinek ajánljuk ezt a füzetet, aki érdeklődik az általunk elfogyasztott élelmiszerek tartalma iránt. E témáról ugyanis rendszeresen jelennek meg kiadványok, újságcikkek, elektronikus információk. Egy részük próbálja megnyugtatni a fogyasztót, mondván semmi veszélynek nincs kitéve, más részük azzal riogat, hogy naponta mérgekkel táplálkozunk.
Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba! Sokan találkoztunk már a nyolcvanas évek vége óta az E-számokról keringő ilyen-olyan, rémisztőbbnél rémisztőbb listákkal. Éppen ezért az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület a legutóbbi, állítólag a Düsseldorfi Egyetem Gyermekklinikájáról származó ilyen listára hivatkozva információt kért a legnagyobb német fogyasztóvédelmi szervezettől.
A választ a német fogyasztóvédők düsseldorfi táplálkozási szakértőitől kaptuk: „Tudunk az állítólag veszélyes élelmiszer-adalékokat és helytelen állításokat tartalmazó különféle listákról. Németországban ezek a listák 1986 óta léteznek. Korábban különböző francia kórházakat (Villejuif, később Chaumont, majd Chauny) neveztek meg forrásként. A kórházak mind tiltakoztak, hogy nem ők voltak e listák szerzői és kibocsátói. Igaz, hogy a düsseldorfi egyetemnek van gyermekklinikája, de ők sem forrásai ezeknek a listáknak, és ők is tiltakoztak. A listában szereplő eredmények és magyarázatok nem felelnek meg a jelenlegi tudományos ismereteknek. Ez a lista tartalmaz olyan E-számokat, melyek nem is léteznek, és megnevez olyan alkotóelemeket, amelyek nem engedélyezettek az EU-ban. 1986 júliusában az akkori német Ifjúsági, Családügyi, Nőügyi és Egészségügyi Minisztérium így nyilatkozott: – Ezek a listák koholmányok.”
Nyilvánvalóan nem hihetünk tehát a pontatlan, sőt hazug vészhírlistáknak Magyarországon sem!
Ugyanakkor – mint az életben mindennek –, az élelmiszer fogyasztásának is megvannak a kockázatai. Az ENSZ FAO/WHO (Agrár/Egészségügyi szervezete), az EU és a magyar szabályozásért felelős szervezetek egyaránt azon vannak, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint csak a szükséges mértékben engedélyezzenek adalékanyag-használatot. Ezért az élelmiszerkutatók, a táplálkozástudománnyal foglalkozó laboratóriumok folyamatosan figyelik a felhasználás hatásait (ez a „monitoring”), hogy folyamatosan tovább finomítsák az előírásokat, és a gyártás során felhasználható anyagok listáját.
Élelmiszert mindenki vásárol. Aki szeretné tudni mit is vett, a címkén, vagy a csomagoláson az összetevők között általában találkozik „E” számokkal. A felsorolás sorrendje a csökkenő mennyiséget jelzi. Az E-jel és a szám az élelmiszer-adalékanyagok nemzetközi jelzése.
Miért jó az E-számjelzés a fogyasztónak?
Az adalékanyagok nevének megjegyzése nehézséget okozhat, illetve külföldön esetleg el sem tudja olvasni, ha nem ismeri a nyelvet. Az E-szám viszont minden országban ugyanazt jelenti. Különösen fontos az allergiás fogyasztók számára, hogy minden körülmények között lássák, ha számukra veszélyes anyagot tartalmaz az élelmiszer.
Miért használnak egyáltalán adalékanyagokat az élelmiszerek gyártása során?
Különböző okai vannak:
· Növeli az eltarthatóságot.
· Visszaállítja a gyártás során kifakult színt, vagy megakadályozza a barnulást.
· A feldolgozás miatt (főzés, sütés stb.) csökkent ízanyagokat pótolják.
· A kívánt jelleg (habos, zselés, laza, savanyú, keserű stb.) elérése érdekében.
· A kalóriamentes édes íz elérésére.
A cél tehát a termék érzékszervi-kémiai-fizikai és mikrobiológiai tulajdonságainak kedvező befolyásolása.
A fogyasztók gyakran teszik fel a kérdést: nem használnak-e túl sok adalékanyagot az élelmiszergyártók?
Jogosak az aggályok! Vannak esetek, amikor az olcsóság érdekében használnak adalékanyagokat. Ha egy élelmiszer címkéjén az látja, hogy több mint hatféle adalékanyagot is felhasználtak, megfontolandó a fogyasztása.
A fogyasztók egészségének megóvása, a túlzott adalékanyag felhasználás megakadályozására az Európai Unió részletesen szabályozza az adalékanyagok felhasználását mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. A Magyar Élelmiszer Törvény ezen szabályozás pontos átvételével a magyar fogyasztók számára is – az EU tagállamaival azonos – biztonságot teremt.
A szabályozás elsődleges előírása, hogy az adalékanyag az emberi egészséget nem veszélyeztetheti, további lényeges része, hogy az adalékanyagokat valóban csak indokolt esetben és mennyiségben szabad használni.
Az Európai Uniós előírások átvételével elkészültek a Magyar Élelmiszerkönyvi előírások is, amelyekben nemcsak az egyes élelmiszerekhez felhasználható adalékanyagok szerepelnek, hanem a felhasználható mennyiség is.
Azoknál az adalékanyagoknál, melyeknek nincs egészségügyi vagy túladagolási veszélye a felhasználási mennyiséget nem határozzák meg, hanem a felhasználóra bízzák, hogy a jó gyártási gyakorlat (GMP) szerint a valóban szükséges és indokolt mennyiségben használja.
Magyarországon az élelmiszerek előállítása során csak az egészségügyi miniszter által engedélyezett adalékanyagokat szabad felhasználni. Az adalékanyagok sokrétűségét mutatja, hogy felhasználási céljuk szerint 24 csoportba sorolhatók (Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-89/107). A csoportnév egyikét láthatja a fogyasztó az élelmiszer címkéjén feltüntetett E-szám vagy név előtt, ezzel segítve a fogyasztót abban, hogy megismerje milyen célból adták az adalékanyagot az élelmiszerhez, pl. állományjavító, antioxidáns stb.
Ez azért is szükséges, mert az élelmiszergyártással, vagy forgalmazással nem foglalkozó fogyasztók számára az E-szám vagy az adalékanyag neve kevésbé ismert. Ám a csoportnév és E-szám vagy név együttes feltüntetésével a felhasználás célja ismerté válik a fogyasztó számára.
Az élelmiszerek adalékanyagainak csoportjai a következők:
· színezékek
· édesítőszerek
· tartósítószerek
· antioxidánsok
· emulgálószerek
· emulgáló sók
· sűrítő anyagok
· zselésítő anyagok
· stabilizátorok
· ízfokozók
· étkezési savak
· savanyúságot szabályozó anyagok
· csomósodást és lesülést gátló anyagok
· módosított keményítők
· térfogatnövelő szerek
· habzásgátlók
· Fényező anyagok
· lisztjavító anyagok
· szilárdító anyagok
· nedvesítő szerek
· kelátképző anyagok
· enzimek
· Tömegnövelő szerek
· hajtógázok és csomagológázok
1. Színezékek
Olyan anyagok amelyek az élelmiszereknek színt adnak, vagy az élelmiszernek a feldolgozása során eltűnt eredeti színét helyre állítják.
A felhasználható színezék lehet
· természetes, ilyen pl. a céklavörös E 162, klorofill E 140 (zöld)
Ezek a színezékek a természetben, gyümölcsökben, zöldségekben stb. természetes tartalomként fordulnak elő, fizikai vagy kémiai eljárással nyerhetők ki.
· természetes eredetű, ilyen pl. a karamell E 150a (sárga, barna), kárminsav E 120 (piros)
Ilyen színezék a természetben, élelmiszerekben nem fordul elő, de állati vagy növényi anyagokból állítják elő.
· mesterséges színezék, ilyen pl.: az indigókármin E 132 (kék), amarant E 123 (vörös)
A természetben az élelmiszerekben nem fordul elő, mesterségesen, fizikai vagy kémiai
eljárással készítik.
A természetes és természetes eredetű színezékek maximális felhasználási szintje csak egy-egy esetben van korlátozva. Legtöbbször a jó gyártási gyakorlatnak megfelelő mennyiség felhasználása az elfogadott.
A mesterséges színezékek maximális felhasználási szintjét továbbá azt, hogy egyes élelmiszerekhez milyen színezékek és mekkora mennyiségben adhatók, megadja az előírás.
Végül, de nem utolsó sorban a Magyar Élelmiszerkönyv (MÉ 1-2-94/36) tartalmazza azon élelmiszerek listáját, amelyekhez nem használható színezék!
Ezek a
- nyers élelmiszerek
- palackozott víz
- tej
- csokoládés tej
- sűrített és porított tejtermék
- cukor
- étolaj
- paradicsomsűrítmény
- méz
- étkezési só
- csecsemők és kisgyermekek számára készített étel
- pörkölt kávé
- kakaópor
2. Tartósítószerek
Olyan kémiai anyagok, amelyeket az élelmiszerekhez hozzáadva a mikroorganizmusok okozta romlást megakadályozható, ezzel a készítmény minőségét megóvva, eltarthatóságát növelve. Az adalékanyagok közül a fogyasztók körében leginkább fenntartással fogadott csoport a tartósítószereké.
Az előírások – és az egészségügyi hatóságok – tartósítószerek felhasználását szigorúan szabályozzák, illetve korlátozzák. Legjelentősebb korlátozás, hogy alapélelmiszerekhez általában nem (tej, hús, stb.), míg kisgyermekek számára készített élelmiszerekhez egyáltalán nem használható tartósítószer!
A tartósítószerek döntő többsége csak az előírt feltételek betartása mellett használható.
Ilyen pl. a
a.) szorbinsav E 200, kálim-szorbát E 202, kálcium-szorbát E 203,
bensoesav E 210, nátrium-benzoát E 211, kálium-benzoát E 212, kálcium-benzoát E 213,
amelyek csak meghatározott élelmiszerekhez egyidejűleg, és/vagy megadott élelmiszerekhez kombinációban használhatók fel az előírásban rögzített mennyiségben. (A kombináció a szorbinsav és benzonsav együttes jelenléte az élelmiszerben.) Csak szorbinsav használható fel pl. a margarinhoz, csak benzoesav használható fel pl. a főzött céklához, szorbinsav és benzoesav kombinációja felhasználható pl. kis cukortartalmú dzsemhez, gyorsfagyasztott gesztenye készítményhez.
b.) A kén-dioxid és szulfitok (E 220, 221, 222, 223, 224, 226, 227, 228)
Felhasználási szintjük szintén maximált és korlátozott azoknak az élelmiszereknek a köre, amelyekhez adhatók. Pl. szárított gyümölcsök, tormakrém, Dijoni mustár, gyümölcsbor.
c.) Általában húskészítményekhez adható a
kálium-nitrit E 249, nátrium-nitrit E 250, nátrium-nitrát E 251, kálium-nitrát E 252,
amelyek a vonatkozó előírás szerint csak bizonyos húskészítményekben, húskonzervekben alkalmazhatók. A felhasználásra javasolt mennyiség megadása mellett meg van határozva a maradék mennyisége is, ami azt jelenti, hogy a fogyasztóhoz került készítmény már csak annyit tartalmazhat belőlük. Pl. gyorsított érlelésű kolbászokhoz és szalámifélékhez felhasználásra javasolt E 249 150 mg/kg, míg a maradék mennyisége 50 mg/kg-nál nem lehet több.
3. Antioxidánsok
A tartósítószerekhez igen közel álló adalékanyag csoport az antioxidánsok csoportja. Természetes, vagy szintetikus úton előállított anyagok, amelyeket az élelmiszerekhez hozzáadva megakadályozzák, vagy késleltetik az oxidációs folyamatokat (pl. zsírok avasodását, zöldségek színváltozását-barnulását), ezzel meghosszabbítva az élelmiszerek eltarthatóságát.
A tartósítószerek között már felsorolásra kerültek a kénessav és sói (E 220-228). Ezeknek másik feladata az élelmiszerekhez hozzáadva a színek megtartása, az oxidációs folyamat lassításával (pl. savanyú paprika, karfiol fehér színének megőrzése).
Legismertebb és sok élelmiszerhez felhasznált antioxidáns az aszkorbinsav E 300 és a citromsav E 330. Az E 300 aszkorbinsavat (ismertebben a C-vitamint) általában nagy zsírtartalmú tejporokhoz, fagylaltporokhoz avasodásgátlóként, gyorsfagyasztott gyümölcskészítményekhez színrögzítőként adják hozzá.
Az E 320 butil-hidroxil anizolt (BHA) ételzsírokhoz, az E 306, E 309 tokoferolokat és az E 321 butil-.hidroxil toluol-t (BHT) leveskoncentrátumokhoz használják avasodásgátlóként.
Az antioxidáns mennyiségi felhasználását általában a jó gyártási gyakorlatnak (GMP) megfelelően határozzák meg. Korlátozást azon élelmiszerek esetében ad az előírás, ahol meghatározza az élelmiszercsoportot, amelyhez az adott adalékanyag (antioxidáns) adható. Pl. kakaó és csokoládé termékekhez az E 330 citromsav maximum 5g/kg mennyiségben, állati vagy növényi eredetű nem emulgált olajok és zsírokhoz az E 322 lecitinek maximum 30g/l mennyiségben, kivéve a finomított olivaolajokat, amelyekhez az E 307 alfa tokoferol 200mg/l mennyiségben adható a szabályozás szerint.
Gyakran használnak az élelmiszerekhez egymás mellett több antioxidánst is, amelyek egyike szinergista, azaz növeli az antioxidáns hatását. Ilyen pl. az E 338 folsav és az E 334 borkősav.
- Más adalékanyagok
A gyakran használt és jelentős adalékanyagok után, foglalkozunk a többi adalékanyag-csoport ismertetésével.
· Emulgálószerek: lehetővé teszik a nem vegyülő fázisok (mondjuk víz–olaj) homogén keverékének kialakítását és annak megtartását, pl. az E 472b zsírsavak mono- és digliceridjeinek tejsav észterei.
· Emulgálósó: vagy ömlesztősó a sajtban lévő fehérjéket olyan állapotúra alakítja át, hogy a zsír és más komponensek eloszlása biztosított legyen (a zsír ne váljon ki), pl. az E 340 kálium-foszfát.
· Sűrítőanyagok: növelik az élelmiszerek viszkozítását, így lehetővé teszik a kedvező állomány kialakítását, pl. az E 414 gumiarábikum.
· Zselésítő anyagok: az élelmiszerek (pl. dzsemek, zselécukorkák) állományát gélképzéssel alakítják ki, pl. az E 440 pektin.
· Stabilizátorok: azok az anyagok, amelyek lehetővé teszik az élelmiszerek eredeti állapotának megőrzését, továbbá amelyek stabilizálják az élelmiszer meglévő színét. Pl. az E 1202 polivinil-poli-pirrolidon, az E 585 színstabilizátor vas-II-laktát.
· Ízfokozók: kiemelik, felerősítik, harmonizálják az élelmiszerek meglévő ízét, illatát, zamatát, pl. az E 621 nátrium-glutamát.
· Étkezési savak: növelik az élelmiszerek savasságát és/vagy annak savanyú ízt adnak, pl. az E 330 citromsav.
· Savanyúságot szabályozó anyag: megváltoztatja az élelmiszer savasságát, vagy szabályozza a savasságot, vagy lúgosságot, pl. az E 296 almasav.
· Csomósodást és lesülést gátló anyagok: olyan nedvszívó tulajdonságú szerves, vagy szervetlen anyagok, amelyek csökkentik a por alakú élelmiszerek csomósodását, összetapadását, pl. az E 550 nátrium-szilikátok.
· Módosított keményítők: amelyeket az étkezési keményítő kémiai átalakításával nyernek, az ételek, élelmiszerek sűrűségét növelik, különösen a főzés nélkül elkészíthető élelmiszerekhez használják (pl. hidegen elkészíthető puding).
· Térfogatnövelő szerek: amelyek sütés közbeni gáz képződésével növelik a tészta térfogatát, pl. az E 953 izomalt.
· Lisztjavító anyagok: javítják a tészta, vagy a liszt sütési tulajdonságait, pl. az E 516 kálcium-szulfát.
· Szilárdító anyagok: a zöldségeket, gyümölcsöket szilárdabbá, ropogósabbá teszik, pl. az E 523 alumínum-ammónium szulfát.
· Nedvesítőszerek: megvédik az élelmiszert a kiszáradástól, pl. az E 967 xilit.
· Kelátképző anyagok: azok az anyagok, amelyek fémionokkal komplexet képeznek, pl. az E 451 trifoszfátok.
· Enzimek: általában technológiai segédanyagként játszanak szerepet az élelmiszerek előállításában, pl. növelik a gyümölcsökből kiszűrhető lé mennyiségét.
· Tömegnövelő szerek: anélkül növelik az élelmiszer tömegét, hogy energiaértéke jelentősen növekedne, pl. az E 1200 polidextróz.
· Hajtógázok és csomagológázok: a levegőtől eltérő gázok, amelyek lehetővé teszik, hogy a flakonból, dobozból kinyomjuk az élelmiszert, pl. flakonos tejszínhabszpré, E 942 dinitrogén-oxid. A csomagológázokat a csomagolásba vezetik, hogy az élelmiszer minőségét, aromáját tovább megőrizzék, pl. kávéknál az E 941 nitrogén.
· Habzásgátlók: megakadályozzák vagy csökkentik a habzást (a palackba töltésnél lehet jelentősége), pl. az E 900 dimetil-polisziloxán.
Az ismertetésből kitűnik, hogy némelyek között csak csekély különbség mutatkozik. Továbbá arra is fény derül, hogy az adalékanyagnak többféle funkciója is lehetséges, ezért tapasztalhatja a fogyasztó, hogy egy-egy adalékanyag előtt gyakran más-más csoportnév látható az élelmiszer címkéjén. Ilyen pl. az E 339 nátrim-foszfát, E 340 kálium-foszfát, amely lehet emulgeálószer, emulgeálósó, savanyúságot szabályozó anyag, stabilizátor stb., attól függően, hogy milyen élelmiszerről van szó, és milyen céllal alkalmazzák.
Az élelmiszerekhez a harmonikus ízhatás eléréséhez ízfokozó, savanyúságot szabályozó és étkezési sav is adható.
Az ízfokozó (E 620-625) majdnem minden élelmiszerhez adható, ételízesítőkhöz, fűszerkészítményekhez a jó gyártási gyakorlat (GMP) szerinti, míg a többi élelmiszerhez 10 g/kg mennyiségben.
Az étkezési savakat és a savanyúságot szabályozó anyagokat általában harmonikus ízhatás kialakítására adják az élelmiszerekhez, de tartósító és antioxodáns hatásuk is ismert. Ilyen pl. az E 260 ecetsav, az E 270 tejsav, az E 334 borkősav.
A savanyúságot szabályzó anyagok egy részének felhasználási szintjét és mennyiségét is szabályozza az előírás. Ilyen pl. az E 297 fumársav, az E 338 foszforsav és sói, E 339, 340, 341, E 450 di-foszfátok, E 450 tri-foszfátok.
Ebben az esetben a szabályozás, vagyis a felhasználható maximális mennyiség előírása azért is fontos, mert ezen adalékanyagok több okból adhatók egyazon élelmiszerhez. Márpedig ezek az adalékanyagok „aggályosak”, vagyis nem engedhető meg, hogy korlátlanul fogyasszuk őket.
A csomósodást és lesülést gátló, kelátképző, nedvesítő, térfogatnövelő csoportba tartozó adalékanyagok zömében az édes- és sütőipari termékek előállításához szükségesek.
A felhasználható maximális mennyiséget, valamint a felhasználható élelmiszerek körét is szabályozza az előírás. Pl. E 544-556 alumínium-nátrium-szilikát a sütőfelületek zsírozásához, E 500 nátrium-hidrogén-karbonát (a sütőporban).
Édesítőszerek
Az édesítőszerek a cukortól különböző mesterséges, vagy természetes úton előállított anyagok, amelyeket általában diétás, vagy csökkentett energiatartalmú élelmiszerekhez hozzáadva édes ízt adnak azoknak.
Az édesítőszerek felhasználásának szabályozásáról természetesen előírás rendelkezik. (Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-94/35.) Az édesítőszerek döntő többsége csak az meghatározott élelmiszerekhez és az ott megadott mennyiségben használható fel. Eszerint az édesítőszereket tartalmazó élelmiszereket olyan jelölésekkel kell ellátni, hogy az édesítőszerek jelenléte világos legyen a fogyasztó számára.
Az édesítőszert tartalmazó élelmiszereken a megnevezéshez kapcsolódva fel kell tüntetni „az édesítőszerrel” kifejezést. Amennyiben az élelmiszer hozzáadott cukrot és édesítőszert is tartalmaz, úgy a megnevezéshez kapcsolódóan „cukorral és édes |